Orbán rendszere úgy bánt az országgal, mintha a saját birtoka lenne

A luxusutazások csak a felszínt mutatják

A volt honvédelmi miniszter, Szalay-Bobrovniczky Kristóf mintegy 800 millió forintos repülési költségei és Nagy Márton külföldi utazásai is szóba kerültek. Vicsek Ferenc szerint azonban nem önmagában az utazásokra elköltött pénz jelenti a legsúlyosabb problémát. Úgy fogalmazott, sokkal nagyobb baj, amit Nagy Márton a magyar gazdasággal és az ország jövőjével tett.

A műsorban elhangzott, hogy a magyar gazdaság teljesítményét hosszú időre meghatározó döntések, a korrupciógyanús ügyletek és az államadósság kamatterhei sokkal súlyosabb következményekkel járnak, mint a politikusok luxuskiadásai. A kamatfizetés nagyságrendjét érzékeltetve Vicsek arra hívta fel a figyelmet, hogy az adósság kamatterhe az egészségügy költségvetésével vethető össze.

Nagy Márton kormányváltás utáni svájci munkavállalása is felvetett kérdéseket. Baka F. Zoltán elmondta, hogy a volt miniszter a választás után személyesen kereste meg, és arról beszélt neki, mennyire megvezette őt Orbán Viktor, miközben más gazdaságpolitikát szeretett volna folytatni. A beszélgetés résztvevői szerint azonban a korábbi miniszter felelőssége ettől még nem kerülhető meg. Komlódi Gábor különösen beszédesnek nevezte, hogy Nagy Márton egy olyan megbeszélést szervezett, amelyet állítása szerint egy éve tervezett a munkatársaival. Szerinte ez önmagában is az alkalmatlanságát mutatja.

Matolcsy végül Orbán gazdaságpolitikáját bírálta

A beszélgetésben előkerült Matolcsy György és Orbán Viktor viszonya is. A résztvevők felidézték, hogy amikor a miniszterelnök bejelentette, nem hosszabbítja meg a jegybankelnök mandátumát, Matolcsy élesen fordult szembe korábbi politikai szövetségesével. A jegybankelnök a kormány gazdaságpolitikáját populista, felelőtlen, fedezet nélküli osztogatásnak és hitelfelvételre épülő politikának nevezte, amely szerinte komoly veszélyt jelent a magyar gazdaságra.

Komlódi Gábor arra emlékeztetett, hogy Matolcsy 2010 és 2013 között Orbán gazdasági minisztere volt, így saját korábbi tevékenységének örökségét is bírálta. A résztvevők szerint a jegybanki alapítványok ügye és az elveszített közpénz jellegéről szóló érvelés jól mutatja, hogyan próbálták elmosni a közpénz és a magánvagyon közötti határokat.

A TAO-pénzeknél is eltűnt a közpénz fogalma

A NER működésének egyik legjellemzőbb példájaként a TAO-rendszert említették. Orbán Viktor korábban azt mondta, hogy aki a TAO-pénzeket közpénznek tekinti, az kommunista. A műsorban ezt a szemléletet a 16 éves rendszer egyik alapvető problémájaként értékelték.

A társasági adó egy részét a vállalatok közvetlenül sportegyesületeknek ajánlhatták fel, így a pénz nem a költségvetésbe került, ugyanakkor az állam adóbevétele csökkent. Ez a konstrukció lehetőséget adott arra, hogy a közpénz eredetű forrásokat magáncégek döntéseként tüntessék fel. A kedvezményezettek között kiemelt helyen szerepelt a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány is.

Vicsek Ferenc szerint a rendszer egyik legsúlyosabb következménye az volt, hogy a hatalom sajátjaként kezelte a közös vagyont. Úgy fogalmazott: „Ők úgy gondolkodtak a miénkről, hogy az az övék.” Szerinte ez az egyik oka annak, hogy az elszámoltatást nemcsak a rendszerváltást akarók, hanem a Fidesz szavazóinak jelentős része is igényli.

A résztvevők az ügyészség felelősségét is felvetették, amiért az elmúlt 16 évben nem lépett fel kellő határozottsággal a visszaélésekkel szemben. Abban is egyetértettek, hogy a közpénzek útjának feltárásához a korábbi intézményi és jogi akadályokat is rendezni kellett. Komlódi Gábor szerint az igazsághoz vezető út akadálya nem lehet egy rossz törvény: ilyenkor nem az igazságon, hanem a törvényen kell változtatni.