Nem aranycsapatot építettek, hanem politikai hátországot a sportból

Orbán Viktor szerint az egész nemzet gyarapodott Felcsúttal

A vita apropóját Orbán Viktor nyilatkozata adta, amelyben a volt miniszterelnök arra reagált, hogy a Felcsúti Puskás Akadémia miért részesült ilyen jelentős tao-támogatásban. Érvelése szerint a Felcsúton felhasznált pénzből az egész nemzet gyarapodott, ráadásul a sportnak juttatott forrásoknak mindössze két-két és fél százaléka került az akadémiához.

A nyilvánosságra hozott adatok szerint az elmúlt 11 évben összesen 1408 milliárd forint tao-támogatást osztottak ki, ebből a Puskás Akadémia 45 milliárd forintot kapott. A műsor résztvevői szerint azonban nem pusztán az összegek nagysága, hanem a pénzek elosztásának módja is súlyos kérdéseket vet fel.

Pusztai Erzsébet úgy látja, a felcsúti akadémia megjelenése teljesen felborította a magyar labdarúgás versenyalapú erőviszonyait. Szerinte különösen visszás, hogy miközben egy kétezer lakosú településen hatalmas sportlétesítmények épültek, a tömegsport és az iskolai sport alig jutott forrásokhoz. Azt is kifogásolta, hogy Orbán Viktor ismét azt állította: a tao-pénz nem közpénz, holott az Alkotmánybíróság már korábban kimondta ennek ellenkezőjét.

Nem a sport, hanem a politika irányította a pénzosztást

Baka F. Zoltán szerint az elmúlt 16 év sporttámogatásait nem sportszakmai, hanem politikai megfontolások vezérelték. Úgy fogalmazott, az egész egy politikai projekt volt, amelynek részeként a Ferencváros támogatásával is a szavazói bázist igyekeztek megerősíteni. A sporteredmények és a szurkolói kötődés ugyanis olyan érzelmi kapcsolatot teremthet, amely politikai célokra is felhasználható.

Juhász Ferenc arra hívta fel a figyelmet, hogy a tao-rendszerben nem normatív, átlátható szempontok alapján osztották el a pénzeket, hanem politikai alkuk és döntések határozták meg, melyik egyesület mennyi támogatáshoz jut. Szerinte ennek következtében a kistelepülések sportegyesületei, az iskolai sport és a tömegsport kerültek hátrányba. A támogatási rendszer ráadásul nem hozta meg a remélt futballsikereket sem: a jelentős pénzek ellenére nem született új aranycsapat.

A résztvevők szerint a szurkolói identitás különösen alkalmas lehet politikai mozgósításra. A Fradi-tábor példáján keresztül arról beszéltek, hogy a klub körüli ügyekben fellépő szurkolók egy része nemcsak a sportban, hanem politikai rendezvényeken és konfliktusokban is megjelenhetett. A sport iránti elkötelezettség így könnyen politikai aktivitássá alakítható.

Elszámoltatás nélkül maradtak a milliárdok

A beszélgetés egyik legsúlyosabb megállapítása az volt, hogy a tao-támogatások felhasználásával kapcsolatban az elszámolás sem megnyugtató. Juhász Ferenc különösen felháborítónak nevezte, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség több évre visszamenőleg sem tudja pontosan megmondani, hová, milyen jogcímen és milyen igazolások alapján kerültek a támogatási pénzek. Szerinte elfogadhatatlan, hogy miközben egy átlagos állampolgár adóügyeit szigorúan ellenőrzik, a sportfinanszírozásban ilyen hiányosságok maradhatnak következmények nélkül.

A Fradi Város projektet is szóba hozták, amelynek kapcsán mintegy 25 milliárd forint felhasználásával kapcsolatban merültek fel kérdések. A résztvevők szerint tisztázni kellene, hogy mire költötték a pénzt, és az illetékes szerveknek is vizsgálniuk kellene az ügyet.

A vendégek nem vitatták, hogy voltak hasznos sportfejlesztések, például a Bozsik-program vagy egyes uszoda- és iskolaépítési beruházások. A problémát abban látták, hogy a támogatások rendszere személyekhez és politikai kapcsolatokhoz kötődött, miközben a klubok piaci működése háttérbe szorult. A tao-rendszer átalakítása ezért szerintük nem egyszerűen pénzügyi kérdés: a magyar sport politikai függőségének felszámolása is múlik rajta.