Vallási közösségek lettek a pártokból, a politikai vezérekben vakon hisznek a hívek

A bontógolyó már működik, de mi épül a romokon?

Réz András szerint Magyarországon jelenleg egy hatalmas bontási folyamat zajlik. A helyzetet egy bontógolyóhoz hasonlította, amely sorra dönti le a korábbi rendszer falait. „Zajlik a bontás, és bármilyen kegyetlen az ügy, ennek végbe kell mennie. Nincs más megoldás” – fogalmazott. Ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy egyelőre senki sem tudhatja, mi épül majd a lebontott struktúrák helyére.

Csizmadia Ervin történelmi párhuzamokat említett. Szerinte a hosszú kormányzások után rendszeresen megjelennek olyan politikai szereplők, akik az egész korábbi berendezkedés felszámolását ígérik. Magyar Péter felemelkedésében azonban van egy valóban új elem: a digitális világ politikai térnyerése. A Tisza megjelenésével nem egyszerűen új párt, hanem a korábbi politikai nemzedéktől gyökeresen eltérő szerveződési forma került hatalomra.

Németh Gábor szerint viszont a politikai intézmények lebontásánál sokkal nehezebb feladat a társadalmi beidegződések megváltoztatása. A Kádár-rendszer mentalitása még évekkel a rendszerváltás után is tovább élt, és hasonló örökséget hagyhat maga után az elmúlt tizenhat év is.

A politikai pártokból vallási közösségek lettek?

Réz András úgy látja, a hagyományos politikai pártok lényegében megszűntek. A korábbi ideológiai különbségeket felváltotta a vezérekhez való feltétlen ragaszkodás. „Ezek nem néppártok, ezek felekezetek már” – jelentette ki. Szerinte ezeknek a közösségeknek saját hittételeik és vezetőik vannak, miközben a politikai elveket egyre inkább a közvélemény-kutatások és a pillanatnyi érdekek alakítják.

Németh Gábor a Tiszát sajátos nagykoalíciónak nevezte. Úgy véli, Magyar Péter mögött rendkívül különböző világnézetű emberek sorakoztak fel, akiket elsősorban az Orbán-rendszer leváltásának szándéka egyesített. A kétharmados győzelem azonban nem tüntette el a közöttük lévő ellentéteket. „Kibékíthetetlen ellentétek békültek ki percekre” – fogalmazott az író, aki szerint a választási siker után elkerülhetetlenné válik a politikai különbségek felszínre kerülése.

Csizmadia Ervin szerint a következő időszak legfontosabb kérdése az együttműködés képessége lesz. Nyugat-Európában a különböző politikai táborok megtanultak kompromisszumokat kötni, Magyarországon azonban ennek kevés hagyománya alakult ki.

A rendszerváltáshoz nem elég leváltani a hatalmat

A beszélgetés egyik legfontosabb kérdése az volt, képes-e megváltozni a magyar politikai kultúra. Réz András szerint a társadalom átalakulása sokkal lassabb folyamat, mint egy kormány leváltása. „A világ a tanároktól változik” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a kultúra megújulása akár évtizedeket is igénybe vehet.

Németh Gábor az értelmiség felelősségét vetette fel. Szerinte a Kádár-korszak demokratikus ellenzéke és művészei sokkal következetesebben dolgozták fel saját koruk társadalmi valóságát, mint az elmúlt évtizedek értelmisége. Hiányoznak azok a kutatások, könyvek és művészeti alkotások, amelyek segítenének megérteni, mi történt Magyarországgal.

Réz András különösen a magyar film helyzetét bírálta. Felidézte, hogy korábban a diktatúra idején is születtek olyan szatírák és társadalomkritikus alkotások, amelyek a jelen visszásságait mutatták be. Ma viszont alig találni hasonló műveket. Csizmadia Ervin ehhez hozzátette: a központi pénzelosztás és a finanszírozási kényszerek jelentősen korlátozták az alkotói szabadságot.