Bod Péter Ákos korábban túlzásnak tartotta, ma már maffiaszerűnek látja ő is az Orbán-rendszert

A készpénz önmagában is kérdéseket vet fel

A beszélgetésben szóba kerültek a közelmúltban nyilvánosságra került pénzügyi ügyek, köztük a Seszták Miklóshoz kapcsolódó, állítólagos kilencmilliárd forintos készpénz, valamint az MNB-ügyben lefoglalt készpénz és értékpapírok. Bod Péter Ákos szerint a mai pénzügyi környezetben különösen nehéz megmagyarázni, miért tart valaki jelentős összegeket készpénzben. Mint fogalmazott, a készpénz nem kamatozik, miközben egy bankbetét esetében még kisebb összegnél is keletkezhet hozam.

A közgazdász úgy vélte, egy civilizált társadalomban két alapvető kérdésre mindenkinek választ kell tudnia adni: hogyan jutott hozzá a pénzéhez, és mit kezd vele. A nagy összegű készpénztartás szerinte önmagában is felveti a vagyon eredetének tisztázását. A korrupciós ügyek közül különösen súlyosnak tartotta a koronavírus-járvány idején történt lélegeztetőgép-beszerzéseket. „Az életet érinti” – mondta, hozzátéve, hogy erkölcsi szempontból ez a történet még a pénzügyi visszaéléseknél is súlyosabb.

Felidézte, hogy használhatatlan lélegeztetőgépek kerültek az országba, miközben az alkalmazható berendezések működtetéséhez sem állt rendelkezésre elegendő személyzet. Szerinte különösen felháborító, hogy a beszerzések körüli problémákról már korábban is lehetett tudni, mégsem követte őket érdemi felelősségre vonás.

A lélegeztetőgépek üzlete mögött szervezett működést lát

Bod Péter Ákos egy konkrét vállalkozás példáján keresztül mutatta be a beszerzések szerinte jellemző módszerét. Elmondása szerint egy eredetileg egészségügyi eszközök beszerzésével nem foglalkozó, mintegy 300 millió forintos éves bevételű cég 17 milliárd forintos állami megbízást kapott lélegeztetőgépek beszerzésére. A vállalkozás két év alatt 16 milliárd forint osztalékot fizetett ki, majd 2021-ben jogutód nélkül végelszámolással megszűnt.

A közgazdász szerint hasonló mintázat több vállalkozásnál is megjelent. Úgy látja, az ilyen ügyek feltárásához nem elegendő egy-egy közvetítő vagy cég felelősségét vizsgálni, azt is meg kell tudni, hová került a beszerzéseken keletkezett haszon. Azt reméli, hogy az érintettek előbb-utóbb elmondják, kikhez kellett továbbítaniuk a pénzeket.

A beszélgetésben Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszteri tevékenysége, valamint a kínai akkumulátorgyárak és az orosz energetikai kapcsolatok is előkerültek. Bod Péter Ákos szerint a beruházások valódi költségeit és hosszú távú következményeit is mérlegelni kell. A munkahelyteremtés önmagában nem bizonyítja, hogy egy üzlet az ország érdekeit szolgálja, különösen akkor, ha jelentős környezeti terheléssel, vízigénnyel és állami támogatással jár.

A jegybank ügye már a nemzeti intézmény tekintélyét is rombolta

A volt jegybankelnök különösen fájdalmasnak nevezte a Magyar Nemzeti Bank alapítványai körüli történetet. Szerinte a probléma nem pusztán az eltűnt vagyont érinti, hanem azt is, hogy egy nemzeti intézmény működését és tekintélyét rombolták le. Felidézte, hogy 2013-ban, Matolcsy György jegybankelnöki kinevezése után már néhány hónappal olyan törvénymódosítás született, amely lehetővé tette a pénzek alapítványokba történő kiszervezését.

A 200 milliárd forintos értékpapírcsere körüli, Matolcsy György elnöki mandátumának lejárta előtti intézkedéseket is elképesztőnek nevezte. Úgy látja, az alapítványi vagyon feletti rendelkezés átruházására tett kísérlet nem egyetlen ember ügye volt: a folyamatban a kormányzati és parlamenti döntéseknek, valamint több közreműködőnek is szerepe volt.

Bod Péter Ákos arról is beszélt, hogy az első Orbán-kormány idején maga is dolgozott tanácsadóként, de két év után távozott. Akkor még nem látott olyan mértékű rendszerszintű működést, mint amilyen később kialakult. A mostani ügyek alapján azonban már nem tartja túlzásnak a maffiaszerű működés emlegetését. „Nem így indult talán, de volt egyfajta lezserség, aztán volt egyfajta, hogy nekünk ez jár” – fogalmazott.

Szerinte az állam működését az is súlyosan rontotta, hogy nem feltétlenül a legalkalmasabb emberek kerültek vezető pozíciókba. A hozzáértő szakemberek egy része inkább távozott, miközben azok maradtak, akik alkalmazkodtak a rendszerhez. Úgy vélte, a mostani változások egyik fontos lehetősége éppen az lehet, hogy a korábban háttérbe szorult, felkészült szakemberek ismét szerepet kaphatnak az állam működtetésében.