Bengáli tigrisekkel üzente meg Kövér, mit gondol a politikai ellenfelekről

Eltűntek a közös nemzeti ünnepek

Kövér László a Hír TV október 23-i műsorában a bengáli tigriseket emlegetve válaszolt arra a kérdésre, miért nem ünnepel együtt a Fidesz és a Tisza. Kuncze Gábor szerint a rendszerváltás utáni első években egészen más politikai kultúra jellemezte az országot. 1990-ben a parlamenti pártok vezetői még közösen vettek részt az állami ünnepségeken: március 15-én együtt sétáltak át a Múzeum körúton, október 23-án pedig közösen jelentek meg az operaházi rendezvényen.

A változást Kuncze a kilencvenes évek második felére tette. Mint felidézte, akkor kezdett elterjedni a Fidesz politikájában a „két ország van, vagyunk mi, a másik meg nincs” szemlélet, és ezzel párhuzamosan megszűntek a politikai oldalak közötti beszélgetések, majd a közös ünneplések is. Szerinte különösen sajnálatos, hogy március 15-én, augusztus 20-án és október 23-án is külön rendezvényeken emlékeznek a politikai táborok, holott ezek a magyar történelem közös eseményei.

Baka F. Zoltán úgy látja, a politikai párbeszéd megszűnése mára kölcsönös felelősséghárítássá és egymás folyamatos kárhoztatásává alakult. A politikai árkok pedig egyre mélyebbek. Szerinte a jelenlegi hatalomtól sem látszik olyan szándék, amely gesztusokkal és politikai üzenetekkel a nemzeti egység megteremtése felé vinné a közéletet.

A politika a közös ügyekben sem képes megegyezni

Kuncze Gábor szerint a politikai különbségek önmagukban nem akadályai az együttműködésnek. Példaként a svéd nyugdíjrendszer átalakítását hozta fel, amelyben a különböző pártok a szakértők javaslatai alapján jutottak közös döntésre. A reform bevezetése öt-tíz évet vett igénybe, és a pártok akkor is végigvitték, amikor más kérdésekben továbbra sem értettek egyet.

A magyar politikában viszont még az olyan alapvető területeken sem sikerült közös álláspontot kialakítani, mint a nyugdíjrendszer vagy az egészségügy. Kuncze szerint mindenki számára látható, hogy az egészségügy átalakításra szorul, és arról is érdemi párbeszédre lenne szükség, miként lehetne összehangolni az állami és a magánegészségügyi ellátást. Ehhez azonban félre kellene tenni a pártpolitikai szempontokat, és a szakértőkre kellene bízni a megoldások kidolgozását. Ugyanez igaz az oktatásra és más közpolitikai területekre is.

Kuncze úgy emlékezett, az utolsó olyan nagy közös politikai cél, amely mögé a magyar politikai szereplők még fel tudtak sorakozni, az európai uniós csatlakozás volt. Már az athéni szerződésaláírás idején is érzékelhető volt azonban az elkülönülés: Orbán Viktor külön repülőgéppel érkezett, nem a kormánydelegációval szállt meg, és az ünnepségen is külön ült. Kuncze szerint a Fidesz tudatosan kerülte a magyar delegációt.

A sérelmek után is szükség lenne megbékélésre

A beszélgetésben az is felmerült, hogy október 23. miért nem vált olyan széles körben közös ünneppé, mint március 15. vagy augusztus 20. Baka F. Zoltán szerint ennek történelmi oka is lehet: 1956-ban a nemzet különböző csoportjai eltérően gondolkodtak a közös célokról, a forradalomról és a fennálló rendszer megőrzéséről. Ez a törés szerinte máig érezhető az ünnep megítélésében.

Kuncze Gábor személyes példával is érzékeltette, mennyire összetett az emlékezés. Elmondta, hogy 1956-ban hatéves volt, és családjával együtt közvetlenül megtapasztalta a szovjet katonai jelenlétet. A főtéren tankok álltak, a család egyik ismerőse pedig azért költözött hozzájuk, mert lakásuk ablakából egy szovjet harckocsi lövegcsövére látott. Kuncze számára ezért november 4-e nem pusztán történelmi dátum, hanem személyes emlék is.

A volt politikus október 6-át tartja a legnemesebb történelmi emléknapnak. Az aradi vértanúk példájában azt az emberi tartást látja, amikor valaki a saját igazságához hűen, a következményeket is vállalva kitart. A politikai megosztottság kapcsán pedig arra figyelmeztetett, hogy a felhalmozódott sérelmeket és a tönkrement emberi egzisztenciákat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezeknek valamilyen elégtételt kell adni, de idővel el kellene jutni a megbékélésig is. Mint fogalmazott, bízik abban, hogy egyszer ismét az ország érdemi ügyeiről, az egészségügyről, az oktatásról és a kultúráról lehet majd beszélni.