A nép kezébe kerülhet az alkotmányozás, de ehhez a hatalomnak is engednie kell

Nem elég négyévente megkérdezni az embereket

Bördős Éva szerint az alkotmányozás egyik legfontosabb kérdése, hogy a folyamatban részt vevők miként tekintenek az állampolgárokra. Kompetens, döntésképes felnőtt embereknek tartják-e őket, akiknek van véleményük az alkotmányos kérdésekről, vagy úgy gondolják, hogy ezekhez kizárólag a szakemberek értenek? Szerinte az emberek mindennapi tapasztalatai nélkülözhetetlenek, hiszen pontosan ők tudják megmondani, hogyan bánnak velük a hivatalokban, mennyire tudják érvényesíteni jogaikat, milyen oktatást kapnak a gyerekeik, és hozzáférnek-e az alapvető szolgáltatásokhoz.

Úgy látja, a választások megmutatták, hogy az emberek szeretnék a kezükbe venni a sorsukat, és a jövőben is beleszólnának az ország ügyeibe. A mostani társadalmi aktivitást azonban nem szabad természetesnek venni, mert idővel csökkenhet. Ezért szerinte most kell megteremteni a valódi párbeszéd lehetőségét. A miniszterelnök országjárását jó kezdeményezésnek tartja, de önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a döntéshozók megismerjék a társadalom véleményét.

Szentpéteri Nagy Richard úgy fogalmazott, jelenleg alkotmányozási helyzet, sőt csaknem alkotmányozási szükséghelyzet van Magyarországon. Emlékeztetett arra, hogy az 1990-es években még az volt a vita tárgya, szükség van-e egyáltalán új alkotmányra, hiszen az akkori köztársasági alkotmány kisebb-nagyobb hibáival együtt is működőképesnek számított. Most azonban más a helyzet: rendelkezésre áll egy „nem rossz, nem jó alkotmányszöveg”, és adott a történelmi pillanat is egy új létrehozására.

Független testület koordinálhatná az alkotmányozást

Az alkotmányozási folyamat egyik kulcskérdése, hogy ki hangolja össze az előkészítő munkát. Szentpéteri Nagy Richard szerint három lehetséges szereplő merül fel: maga a parlament, a Miniszterelnökség, illetve az igazságügyi minisztérium. A végső döntést a parlamentnek kell meghoznia, és a népszavazás lehetősége is felmerülhet, a koordinációt azonban más módon is meg lehetne szervezni.

Bördős Éva egy kifejezetten erre a feladatra létrehozott, független testületet tartana megfelelőnek. Ebben alkotmányjogászoknak, más szakértőknek, a részvételi folyamatok tervezésében jártas szakembereknek és különböző politikai szereplőknek is helyet kellene kapniuk. Figyelmeztetett: a folyamat megtervezése már önmagában meghatározhatja a végeredményt. Ha a legitimáció már az elején sérül, hiába viszik végig az alkotmányozást, annak nem feltétlenül lesz valódi eredménye.

A résztvevők az izlandi és a chilei példát is felidézték. Mindkét országban társadalmi igény hívta életre a részvételi alkotmányozást, a folyamat azonban végül nem vezetett új alkotmány elfogadásához. A kudarcokból ugyanakkor tanulni kell, nem pedig arra következtetni, hogy a társadalom bevonása eleve lehetetlen.

A népszavazás önmagában nem garantálja a sikert

Szentes Ágota egy olyan folyamatot tartana ideálisnak, amelyben először szervezett társadalmi párbeszéd indul arról, milyen kérdéseket kell megvitatni. Ezt követően állampolgári gyűlések és szakértői csoportok dolgoznának párhuzamosan. A szakemberek feladata az lenne, hogy biztosítsák a megfelelő háttértudást és az alkotmányossági szempontok érvényesülését, miközben a társadalmi tapasztalatok is beépülnek a készülő szövegbe. A folyamatot parlamenti elfogadás, majd népszavazás követhetné.

Bördős Éva szerint különösen fontos, hogy az állampolgári részvétel ne merüljön ki egy online véleményezési lehetőségben. A világban már több száz, párbeszédre épülő részvételi módszert teszteltek, amelyeket az OECD-től az Európa Tanácsig nemzetközi szervezetek is ajánlanak. Ezek segítségével biztosítható, hogy a társadalom különböző rétegei megfelelő arányban képviseltessék magukat.

A részvételhez azonban az anyagi feltételeket is meg kell teremteni, hiszen nem mindenki engedheti meg magának, hogy több napot szánjon az alkotmányozási folyamatra. A résztvevők támogatása és a szükséges ismeretek átadása egyaránt elengedhetetlen.

Szentpéteri Nagy Richard arra is felhívta a figyelmet, hogy az alkotmány mindenkié, ezért nem elegendő, ha csupán egy szűk többség támogatja. A társadalmi elfogadottságot már az előkészítés során erősíteni kell, nem csupán a folyamat végén tartott népszavazással. A vendégek szerint a jól megszervezett részvételi alkotmányozás nemcsak új jogi dokumentumot eredményezhet, hanem hosszú távon az ország alkotmányos kultúráját is formálhatja.