A nagyhatalmak bábja lehetne Orbán az ENSZ élén

Orbán Viktor Párizsban ünnepelt, miközben itthon megosztóvá vált október 23.

A beszélgetés résztvevői szerint az 1956-os forradalom 70. évfordulójának a nemzeti összetartozásról és a szabadság eszményéről kellett volna szólnia, ehelyett a politikai szembenállás került előtérbe. Lánczi Richárd, a Magyar Hang újságírója mind a Tisza Párt, mind a Fidesz rendezvényéről tudósított, és úgy látta, hogy mindkét helyszínen megjelentek provokátorok, akik a konfliktus kiélezésében voltak érdekeltek.

A résztvevők bírálták, hogy a nemzeti ünnepen a két politikai oldal szimpatizánsai egymást hergelték, miközben az 1956-os események történelmi jelentősége háttérbe szorult. Lánczi szerint nem az egyes résztvevőket kellene pellengérre állítani, hanem azt a politikai erőt, amely szerinte hazugságokkal tartja fenn a feszültséget és tovább szítja az indulatokat.

Orbán Viktor párizsi tartózkodása szintén bírálatokat váltott ki. A műsorban szóba került, hogy a volt miniszterelnök október 23-án nem volt Magyarországon, majd másnap felkereste a párizsi Père-Lachaise temetőben található Nagy Imre-emlékművet. A résztvevők szerint az újságírói kérdésekre adott válaszai sem segítették a helyzet tisztázását. Gerő Tamás ügyvéd különösen lekezelőnek tartotta azt a hozzáállást, hogy Orbán azt kérte, hagyják békén, hadd élje az életét.

ENSZ-főtitkári poszt: három nagyhatalom érdeke is lehetne Orbán jelölése

A beszélgetés központi témája az az értesülés volt, amely szerint Orbán Viktor neve is felmerült az ENSZ következő főtitkáraként. A Wall Street Journal beszámolója alapján az Egyesült Államok támogathatná a jelölését, és a műsorban elhangzottak szerint orosz és kínai támogatásra is számíthatna. A résztvevők hangsúlyozták, hogy egyelőre nem megerősített információkról van szó.

Csintalan Sándor úgy vélte, hogy Orbán alkalmas lehet arra a szerepre, amelyet a nagyhatalmak szánnának neki. Értelmezése szerint Oroszország, Kína és az Egyesült Államok vezetésének is érdeke lehet egy olyan ENSZ-főtitkár, akitől a saját geopolitikai céljaik érvényesítését várhatják.

A műsorban ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy a főtitkár megválasztása nem egyetlen ország döntésén múlik. A jelöltet a Biztonsági Tanácsnak kell ajánlania a közgyűlés számára, és az állandó tagok vétója megakadályozhatja a jelölést. Emellett a közgyűlés támogatására is szükség van. Gerő Tamás ezért kétségesnek nevezte, hogy Orbán Viktor végig tudna menni ezen a folyamaton.

A résztvevők arról is vitáztak, hogy a jelölés mennyiben szólhatna Orbán személyes érdekeiről, és mennyiben a nemzetközi hatalmi viszonyokról. Csintalan szerint nem feltétlenül az a cél, hogy megmentsék a volt miniszterelnököt, hanem az, hogy a nagyhatalmak számára megfelelő szereplőt helyezzenek egy fontos nemzetközi pozícióba.

Öt évig is védelmet jelenthetne a tisztség?

Gerő Tamás a főtitkári poszthoz kapcsolódó diplomáciai mentesség kérdését is részletesen elemezte. A műsorban elhangzottak szerint a nemzetközi jog bizonyos körülmények között védelmet biztosíthat a tisztséget betöltő személynek a büntetőeljárásokkal szemben. Ez a mentesség azonban nem azonos a Magyarországon ismert parlamenti mentelmi joggal.

Az ügyvéd ismertetése szerint a hivatal betöltése előtt felmerült, személyes ügyek vizsgálata a tisztség idején akadályba ütközhet, míg a hivatali feladatok ellátása során végzett cselekményekhez kapcsolódó mentesség tartósabb is lehet. A beszélgetésben ezért felvetődött, hogy egy esetleges főtitkári megbízatás Orbán Viktor számára többéves védelmet jelenthetne a büntetőjogi felelősségre vonással szemben.

A résztvevők ugyanakkor nem értettek egyet abban, hogy a jelölés mögött elsősorban Orbán személyes érdekei állhatnak-e. Csintalan Sándor a nagyhatalmi függés veszélyét hangsúlyozta, míg a beszélgetésben arra is kitértek, hogy az ENSZ szerepe az utóbbi időben azért gyengülhetett, mert a legfontosabb nemzetközi szereplők maguk sem érdekeltek a szervezet hatékony működésében.

A műsor végén az 1956-os forradalom történelmi megítélése is előkerült. A résztvevők szerint a forradalom emlékezete továbbra is politikai viták tárgya, miközben a korszak kutatásával foglalkozó intézmények megszüntetése is kérdéseket vet fel. A beszélgetésben külön szóba került az 1956-os Intézet bezárása, valamint az a kívánalom, hogy Nagy Imre történelmi szerepéről szélesebb társadalmi egyetértés alakulhasson ki.