A Fidesz és a Mi Hazánk ugyanazért a szélsőjobboldali táborért harcol

A Fidesz saját szavazóit is cserbenhagyta

Lendvai Ildikó szerint nem lehetett elvárni, hogy a választások utáni, különösen feszült politikai légkörben október 23-án az ország közösen ünnepeljen. Azt azonban hibának tartotta, hogy a Fidesz képviselői távol maradtak a parlamenti ünnepi üléstől, Orbán Viktor pedig nem vett részt a hazai megemlékezésen. Szerinte a döntés nemcsak az ország megosztottságát erősítette, hanem a párt saját táborának is rossz üzenetet küldött.

Horváth Gábor szintén úgy vélte, hogy az ünnepi rendezvények nem feltétlenül alkalmasak a politikai ellentétek félretételére, a közös megemlékezésnek mégis megvan a maga jelentősége. Felidézte, hogy az Antall- és a Horn-kormány idején sem szerették egymást a politikai oldalak, de fel sem merült, hogy a közös zászlófelvonásról vagy a parlamenti ünnepi ülésről bárki távol maradjon. Lendvai szerint a Fidesz már 2006 körül elkezdte azt a gyakorlatot, hogy kivonul a parlamentből, és elutasítja a közös politikai eseményeken való részvételt.

Magyar Péter beszédét ezzel szemben Lendvai integratívnak nevezte. Úgy látta, hogy a miniszterelnök a korábbi, visszavágásokra építő politikusi szerep helyett ezúttal minden magyar vezetőjeként kívánt megjelenni, és csak közvetett utalást tett Orbán Viktorra. Ez még élesebbé tette a Fidesz különállását.

A Fidesz és a Mi Hazánk ugyanazokért a szavazókért küzd

A beszélgetésben szóba került, hogy a Mi Hazánk is nemzeti ellenállást hirdetett, így a Fidesz mellett egy másik párt is ezt a politikai jelszót használja. Lendvai szerint a két párt közötti versenyben egyelőre nem feltétlenül a parlamenti erőviszonyok a meghatározók, hosszabb távon azonban fontos lehet, hogy mindketten a radikális jobboldali szavazók támogatásáért küzdenek.

Horváth Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak az ellenállás gondolatát, hanem annak célpontjait is hasonlóan határozzák meg. Mindkét párt a genderkérdést és a külső befolyás elleni fellépést állítja politikai üzeneteinek középpontjába. A verseny így egyre inkább arról szól, melyikük tudja erőteljesebben képviselni a nemzeti ellenállás szerepét.

A Népszabadság megszüntetéséről is árulkodó mondat hangzott el

Az elemzők kitértek Schmidt Mária kijelentésére is, amely szerint nem hagyják, hogy ismét a Népszabadság mondja meg, mi az igazság. Horváth Gábor ezt azért tartotta figyelemre méltónak, mert a megfogalmazás burkoltan arra is utalhat, hogy a lap korábban már elveszítette ezt a szerepét. Mint felidézte, a Fidesz korábban azzal magyarázta az újság megszűnését, hogy az üzleti okok következménye volt, és nem politikai döntés állt mögötte.

Lendvai Ildikó Schmidt Mária történészi, ideológusi és politikai tanácsadói tevékenységét is bírálta. A kommunistázást szintén a politikai mozgósítás eszközének tartotta. Szerinte az új kommunistákról és az államosítás veszélyéről szóló üzenetek elsősorban a Fidesz megmaradt táborának szólnak, más választói csoportokra kevésbé hatnak. Úgy vélte, a retorika Donald Trump amerikai politikájával is párhuzamba állítható, hiszen az amerikai elnök szintén gyakran kommunistázza politikai ellenfeleit.

A félelemkeltés már az idősebb választóknál sem működik úgy

Lendvai szerint a Fidesz politikájának két meghatározó eleme a gyűlölet- és a félelemkeltés volt. A párt hosszú éveken keresztül háborúval, bizonytalansággal és a megszokott életviszonyok elvesztésével riogatta a választókat, ám az új kormány működésével kapcsolatos tapasztalatok gyengíthetik ezeket az üzeneteket.

A műsorban az idősebb választók politikai hangulatának változásáról is beszéltek. Lendvai szerint különösen érdekes, hogy a nyugdíjasok körében is csökkenhet a Fidesz támogatottsága, noha a párt korábban jelentős figyelmet fordított erre a csoportra. Horváth Gábor úgy vélte, az idősek is érzékelik, hogy több, a kampányban megfogalmazott félelmük nem igazolódott be. A nyugdíjak emelésére vonatkozó ígéretek, a 13. havi nyugdíj megtartása és a közélet nyugodtabbá válása egyaránt befolyásolhatják a választói megítélést.

Lendvai hangsúlyozta, hogy a nyugdíjasok nem kezelhetők egységes, könnyen befolyásolható csoportként: saját tapasztalataik alapján ítélik meg a politikai helyzetet. A Fidesz számára ezért különösen kedvezőtlen lehet, ha a korábban hatásosnak bizonyult félelemkeltés egyre kevésbé talál fogadókészségre.