Ötféle alvástípust írtak le a pacsirták és baglyok helyett

A McGill Egyetem és az Oslói Egyetem kutatói nemcsak azt vizsgálták, ki mikor fekszik le és mikor ébred, hanem más biológiai és agyi tényezőket is bevontak az elemzésbe. A kronotípus ebben az összefüggésben az egyén természetes, genetikailag meghatározott hajlamát jelenti az alvásra, az ébrenlétre és a teljesítményre a nap egyes szakaszaiban.

A kutatók két nagy biomedicinális adattárra támaszkodtak: a UK Biobankra és az ABCD Studyra. A forrás szerint nem pusztán önbevallások alapján dolgoztak, mert az adatok között – különösen a brit biobank esetében – háromdimenziós agyszkennelési eredmények is szerepeltek. Az értékeléshez mesterséges intelligenciát is használtak.

Az eredmények három esti és két reggeli altípust rajzoltak ki. A „nagyteljesítményű éjszakai bagoly” a klasszikus esti típushoz áll közel: későn ébred, gyakran nehezebben szabályozza az érzelmeit és ingerlékenyebb lehet, ugyanakkor a vizsgálatban jobb kognitív teljesítmény jellemezte. Ennél a csoportnál gyorsabb reakcióidőt, jobb rejtvénymegoldó teljesítményt, a limbikus rendszerben nagyobb szürkeállományt és erősebb figyelmi hálózati összeköttetéseket írtak le.

A „sebezhető éjszakai bagoly” altípusnál a beszámoló szerint depresszió, dohányzás, valamint szív- és érrendszeri kockázatok, például magas vérnyomás és cukorbetegség is jellemzőbb. A kutatók ennél a csoportnál az agy fehérállományi „huzalozásának” általános gyengülését említették, ami kevésbé hatékony agyterületek közötti kommunikációval és lassabb információtovábbítással jár együtt.

A harmadik esti csoportot a forrás „férfias éjszakai baglyokként” írja le: ez kifejezetten férfiakból álló esti típus, amelynél több kockázatvállalás, nagyobb alkohol- és cigarettafogyasztás, valamint magasabb prosztataprobléma- és magasvérnyomás-kockázat szerepelt. A csoportot magasabb tesztoszteronszint is jellemezte.

A korán kelők között az „egészséges koránkelők” azok, akik korán ébrednek, kevesebbet dohányoznak és isznak, orvosi dokumentációjukban pedig szinte nincs komoly egészségügyi probléma. A beszámoló szerint gyakran képzettebbek és kevesebb kockázatot vállalnak.

A másik reggeli altípus a „nőies reggeli típus”, amely főként nőknél fordult elő, de a forrás szerint néha férfiaknál is megjelent. Ennél a csoportnál a korai kelés mellett gyakoribb depressziós tüneteket, nőknél menstruációs zavarokat, biológiai oldalról pedig alacsonyabb tesztoszteronszintet és magasabb, nemi hormonokat kötő globulinszintet írtak le.

A Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmány fő üzenete a HVG ismertetése szerint az, hogy a beavatkozásokat és gyógyszereket érdemes lehet az altípusokhoz igazítani. Példaként azt említik, hogy egy depresszióval küzdő „sebezhető bagoly” esetében az erős fényterápia segítheti a biológiai óra visszaállítását, míg egy „női típusú reggeli pacsirta” hormonális egyensúlyra és társas támogatásra összpontosító beavatkozásokra szorulhat.