Illatok irányítják, mikor váltanak vérszívásra a nőstény szúnyogok

A National Geographic beszámolója szerint a kutatás középpontjában az Aedes aegypti állt, az a vérszívó szúnyogfaj, amely a dengue-láz terjesztőjeként ismert. A kutatók azt az életszakaszt elemezték, amikor a kezdetben kizárólag nektárt fogyasztó nőstények fokozatosan vérszívásra váltanak.

A forrásanyag szerint a frissen kikelt szúnyogok számára a nektár létfontosságú: ebből halmozzák fel azt az energiát, amely segíti őket az első napok túlélésében, a hosszabb repülésekben, a szülőhely elhagyásában és az ivaréretté válásban. A hím szúnyogok teljes életükben nektáron élnek, a vérre csak a nőstényeknek van szükségük a szaporodáshoz.

Az ivaréretté válással párhuzamosan a nőstények étrendje is átalakul: ekkor kezdenek vonzódni a vérhez, és ekkor válnak alkalmassá annak megemésztésére. A forrás szerint a párzás után a vérszívás iránti késztetésük tovább erősödik, és ebben az időszakban válik az ember is célponttá számukra.

A nőstény szúnyogok sok illatreceptorral rendelkeznek, ezek többsége az antennáikon található. Egy-egy receptor meghatározott illatmolekulát képes érzékelni. A kutatók most azt mutatták ki, hogy a receptorok működésében bekövetkező átalakulás összefügg a szúnyog étrendváltásával.

A cikkben kiemelt Or117 nevű illatreceptor olyan illatmolekulákra érzékeny, mint a kámfor, amely a virágillat egyik fontos összetevője, és a fiatal szúnyogok számára vonzó. Ahogy azonban a nőstény szúnyog idősebb lesz, különösen a párzás után, a kámfor és más virágeredetű illatok már nem jelentenek számára vonzerőt.