„Nagyon szeretek élni” – Lábas Viki a félelmeiről, a szabadságról és az újrakezdésről

Tizenegy év után újra önmagára kellett találnia

Lábas Viki nem tervezte, hogy egyszer a Margaret Island nélkül folytatja a pályáját. A zenekar lezárása közös döntés volt, ezért az énekesnő nem kívánt egyedül beszélni a történtekről. Azt azonban elárulta, hogy a búcsú komoly lelki megpróbáltatást jelentett számára, hiszen tizenegy év munkája, szíve és lelke volt a közös produkcióban. A veszteség feldolgozásában egy összművészeti darab is segítette, amelyben kartáncosokkal dolgozott együtt, dokumentarista megközelítésben.

A zenekari időszak lezárása után nem vonult vissza: a búcsúkoncertet követő napon már próbára ment, és több előadóval is együtt dolgozott. Presser Gábor koncertje, a Csík Zenekarral való közös fellépések és más zenei együttműködések új tapasztalatokat hoztak számára. „Arra jöttem rá, hogy egyedül is képes vagyok dolgokat elérni” – fogalmazott, hozzátéve, hogy korábban mindig csapatjátékosként gondolt magára, ezért maga sem hitte igazán, hogy önállóan is megállja a helyét.

A Margaret Island búcsúkoncertjét ugyanakkor nem kizárólag szomorú eseményként őrzi. A mintegy tizenkétezer ember előtt átélt fellépés az egyik legszebb napja lett, mert azt érezte, hogy a zenéjük valóban része volt az emberek életének. Sírtak, nevettek, ölelkeztek, végül pedig együtt ünnepelték meg az elmúlt éveket.

A munka szeretete könnyen határtalansághoz vezet

A fonyódi, hétgyermekes családból származó énekesnő tizennyolc évesen költözött Budapestre, mert vidéken nem látta biztosítottnak a zenei pályához szükséges lehetőségeket. Családja kezdetben inkább az egyetemi végzettséget tartotta fontosnak, ő azonban ragaszkodott az elképzeléseihez. Végül kulturális antropológusként végzett Szegeden, miközben a zene maradt az első számú hivatása.

A pályája során sokszor mások igényeit helyezte a sajátjai elé. Mint mondta, hajlamos volt mások helyett dolgozni, mások terheit is magára venni, és közben saját magára kevesebb figyelmet fordítani. Ezt a kapcsolatokban megjelenő függőséggel is összefüggésbe hozta. Az elmúlt időszakban kezdte megtapasztalni, hogy egyedül lenni sem feltétlenül rossz, sőt lehetőséget ad arra, hogy jobban odafigyeljen önmagára.

A munkához való viszonya szintén változóban van. Szenvedélyesen szereti a zenélést, és úgy érzi, kivételes ajándék, hogy a semmiből hozhat létre valamit, ami megérinti az embereket. Ugyanakkor a lelkesedés könnyen felülírja a fáradtságot és a személyes határokat. „Az, amit mi csináltunk, szerintem az sem normális” – mondta arról, hogy az ő generációja sokszor a szabadidejét és a pihenését is feláldozza a munkáért. Szerinte a fiatalabbak már határozottabban védik a magánéletüket, de az egészséges megoldás valahol a két véglet között lenne.

Egy tavalyi autóbaleset is hozzájárult ahhoz, hogy másként tekintsen az időre. A balesetben szerencsére senki sem sérült meg, de az eset figyelmeztette arra, milyen gyorsan megváltozhat az élet. Azóta tudatosabban próbál jelen lenni azokban a pillanatokban, amelyeket a családjával és a szeretteivel tölthet.

Szorongás, elidegenedés és a Balaton szeretete

Lábas Viki saját generációjának egyik meghatározó érzéseként a szorongást nevezte meg. Szerinte a bizonytalan jövő, az anyagi stabilitás megteremtésének nehézsége és a nyugdíj kérdése is hozzájárul ahhoz, hogy sokan nem érzik biztosnak a helyüket a világban. Úgy látja, az ő korosztálya gyakran a munka szolgálatába állítja az életét, miközben a fiatalabbak határozottabban húznak határokat.

A generációk közötti különbségeknél azonban még inkább aggasztja az emberi kapcsolatok lazulása. Felidézett egy esetet, amikor egy kávézóban két fiatal egymással szemben ülve nem beszélgetett, hanem telefonon üzent egymásnak. Úgy érzi, a személyes találkozások és a közvetlen kommunikáció háttérbe szorulása egyre erősebb elidegenedéshez vezethet.

A természet közelsége számára fontos ellensúly. Bár a fővárosi élet pezsgését, a kiállításokat, a színházat és a különféle művészeti programokat is szereti, a feltöltődést leginkább a Balaton és a vidéki háza körüli természet adja meg neki. A környezetvédelem miatt éveken át tudatosan kerülte a balatoni fürdőzést, idén azonban négyszer is bement a vízbe. A tó állapota továbbra is foglalkoztatja: részt vesz a környékbeli közösségi kezdeményezésekben, és szemétszedést is tervezett a part menti, sekély részeken.

„Annyit kapok a természettől, hogy ez a minimum, amit visszaadok” – mondta. Lábas Viki számára a természet, a családjától kapott feltétel nélküli szeretet és a zene egyaránt olyan kapaszkodó, amely segít eligazodni a változásokkal teli időszakban.