Mélyszántásba kezdett az új hatalom: Ókovács után Vidnyánszky is sorra kerülhet

Két ügy, kétféle felelősség

Ókovács Szilveszter az elbocsátása után adott rádióinterjúban azt állította, hogy az Operaház átláthatóan működött, és nem tud olyan körülményről, amely személyesen kompromittálná. A főigazgató a felmentése miatt perre készül. A vele kapcsolatos kifogások között szerepelnek a közösségi médiás bejegyzések elkészítéséhez kapcsolódó kifizetések, valamint az intézményen belüli vezetői feladatok és megbízások rendszere.

Szakonyi Péter szerint azonban az eddig nyilvánosságra került indokok önmagukban nem feltétlenül támasztják alá az azonnali felmentést. Úgy látja, Ókovács 15 éves vezetése alatt nem történt olyan súlyos károkozás, amely egyértelműen indokolná ezt a lépést. Szerinte egyszerűbb lett volna megvárni a megbízatás lejártát. Baka F. Zoltán ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a kifizetések körülményeit is vizsgálni kell. Információi szerint a teljesítési igazolásokat nem maga Ókovács, hanem a helyettese írta alá, a kifizetések pedig a felső vezetés körén belül történtek.

Feledy Botond esetében más jellegű problémáról van szó. A Külügyi Intézet éléről három hónap után távozó szakember korábban a Tisza Pártnak, Lázár Jánosnak, majd Navracsics Tibornak is dolgozott. Szakonyi szerint önmagában nem kifogásolható, ha egy elemző különböző politikai szereplőknek készít tanulmányokat, a probléma az, ha ezt nem tárja fel az új munkahelyén. Ha ugyanis előre ismertették volna vele a korábbi megbízásokat, az intézet eldönthette volna, hogy ilyen előzmények mellett is alkalmazza-e. Az információ elhallgatása bizalomvesztéshez vezethetett, ezért Szakonyi jogosnak tartja a távozásához vezető döntést. Baka ugyanakkor azt is felvetette, hogy a külügyi intézménynek alaposabban kellett volna ellenőriznie a jelölt korábbi tevékenységét.

Nem ugyanaz a mélyszántás, mint 2010 után

A beszélgetés egyik központi kérdése az volt, hogy mennyiben hasonlítható össze a mostani személycsere a Fidesz 2010 utáni elitváltásával. Baka F. Zoltán szerint a különbség nem elsősorban a leváltott emberek számában, hanem a változtatások céljában keresendő. Mint fogalmazott, a Fidesz a saját rezsimjének kiépítését és megszilárdítását szolgáló személycseréket hajtott végre, az érintettek szakmai érdemeitől függetlenül. A mostani folyamatban viszont a politikai és szakmai felelősség vizsgálata is megjelenik.

Szakonyi Péter a mezőgazdaságból vett hasonlattal érzékeltette a különbséget: míg a korábbi kormányváltások után legfeljebb megboronálták a felszínt, most mélyszántás zajlik. Arra emlékeztetett, hogy a Fidesz időszakában nemcsak a politikai vezetőket, hanem az államigazgatás alsóbb szintjeit is jelentős személycserék érintették. Különösen a külügyi területen vált látványossá, hogy a speciális szakértelmet igénylő diplomáciai pozíciókba is kerülhettek olyanok, akik elsősorban politikai kapcsolataiknak köszönhették megbízatásukat.

Baka szerint ugyanakkor a mostani elszámoltatás jogszerűsége és megalapozottsága külön vizsgálandó kérdés. Szerinte a magyar közéletben szokatlan, hogy a korábbi döntések és tevékenységek nyilvános számonkérésének tényleges következményei is vannak. Egyelőre azonban nem világos, hogy az eljárások egységes, rendszerszerű vizsgálat részei-e, vagy esetenként pillanatnyi politikai érdekek is alakítják őket.

Vidnyánszky és a kulturális intézmények jövője

A műsorban szóba került az államigazgatás működőképessége is. A vendégek szerint az új minisztériumok felállítása és a személyi változások komoly nehézségekkel járnak. Szakonyi arra figyelmeztetett, hogy a minisztériumokban dolgozó, a napi működéshez szükséges szakembereket nem lehet ugyanolyan könnyen lecserélni, mint a politikai vezetőket. Az újonnan létrejött tárcáknál ráadásul az alapvető munkafeltételek biztosítása sem mindenütt zökkenőmentes: a beszámolók szerint olyan helyzet is előfordult, hogy az alkalmazottaknak még telefonjuk vagy laptopjuk sem volt.

A kulturális területen különösen éles kérdés Vidnyánszky Attila jövője. Szakonyi úgy fogalmazott, hogy a Nemzeti Színház igazgatójának befolyása messze túlmutat az intézmény vezetésén: a színházi szakmai szervezetekre és az oktatásra is kiterjed. Ezzel szemben Alföldi Róbert korábbi eltávolításakor egy olyan igazgatót váltottak le, akinek vezetése alatt teltházas előadások voltak. A vendégek szerint Vidnyánszky pozíciója a színházi szakmában továbbra is komoly feszültségeket okoz.

Az Operaház jövőjéről szólva Szakonyi azt is felvetette, hogy a vezetőváltás lehetőséget teremthetne a korábban külföldre kényszerült magyar művészek hazahívására. Azt ugyanakkor kifogásolta, hogy az előadások jegyárai jelentősen emelkedtek, és A diótörő esetében már a 60 ezer forintos jegyár is előfordul. Szerinte érdemes lenne ismét olyan modellt kialakítani, amelyben az Erkel Színház is szerepet kap, és a középosztály szélesebb rétegei számára is elérhetővé válnak az operaházi produkciók.