Majtényi László: az Orbán-rendszer titkosszolgálati visszaéléseit is fel kell tárni

Harmincöt év alatt sem sikerült feltárni a múltat

Majtényi szerint az 1989–90-es rendszerváltást követő politikai elit nem tudott megfelelően szembenézni a diktatúra örökségével. Voltak ugyan pozitív kezdeményezések, de az elmúlt több mint három évtizedben nem sikerült feldolgozni a múltat. Az új törvényben kedvező elemnek tartja, hogy az áldozatok hozzátartozóinak szélesebb köre férhet hozzá az érintettekkel kapcsolatos dokumentumokhoz, valamint azt a szándékot is, hogy a titkosszolgálatoknál maradt iratok átkerüljenek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába. A megvalósításban azonban már kevésbé bízik, mert korábban is volt hasonló kezdeményezés, amely végül elakadt.

A jogtudós még adatvédelmi biztosként, 1995 végén készített részletes ajánlást az ügynökakták kezeléséről. Azt javasolta, hogy ha az iratfeltáró bizottság és a miniszter vagy az adatgazda között vita alakul ki, annak eldöntése ne valamelyik érdekelt fél kezében legyen, hanem bíróság hatáskörébe tartozzon. Azt is kifogásolta, hogy különbséget tegyenek az egyes állambiztonsági ügyosztályok iratai között, hiszen a különböző szervezeti egységek a gyakorlatban szorosan együttműködtek.

A hatos karton nem bizonyítja az ügynöki tevékenységet

Majtényi különösen fontosnak tartja, hogy a most nyilvánosságra kerülő dokumentumokat ne kezeljék megkérdőjelezhetetlen bizonyítékként. A Kádár-korszakban körülbelül 70 ezer beszervezés történhetett, a Rákosi-korszakot is beleszámítva pedig mintegy 150 ezer főről beszélnek. A fennmaradt hatos kartonok száma 50-60 ezer lehet, de ezek önmagukban nem igazolják a tényleges együttműködést.

Előfordult ugyanis, hogy olyanokról is kiállítottak kartont, akiket be akartak szervezni, de végül nem írtak alá semmit. Mások ugyan aláírták a beszervezési nyilatkozatot, de soha nem adtak jelentést. A jogtudós egy Kossuth-díjas fotóművész példáját is felidézte, aki arról számolt be, hogy fiatalon, fenyegetések hatására került ilyen helyzetbe. Az 1956 utáni megtorlások idején kirúgták az egyetemről, és segédmunkásként kellett dolgoznia. Majtényi ezzel azt érzékeltette, hogy a dokumentumok mögött kényszerhelyzetek és különböző emberi sorsok állnak.

Saját korábbi javaslata szerint minden áldozatnak teljes hozzáférést kellett volna biztosítani az őt megfigyelő ügynökökről szóló iratokhoz, és az érintett dönthette volna el, mit kezd az információkkal. Ezt nevezte információs kárpótlásnak. Szerinte a nyilvánosságra hozatal jelenlegi módja nem feltétlenül a legjobb út az igazságtételhez.

A Pegasus-ügyet sem lehet kihagyni a feltárásból

Majtényi szerint az új törvény címéből az következik, hogy az előző rendszer titkosszolgálati működését tárják fel, holott a 2026. április 12-i politikai fordulat után az Orbán-rendszer visszaéléseivel is foglalkozni kellene. Külön kiemelte a Pegasus-ügyet, amelyben újságírók, ügyvédek és más közéleti szereplők telefonjait figyelték meg izraeli fejlesztésű kémszoftverrel.

Saját tapasztalatáról is beszámolt: mintegy tíz évvel korábban az általa vezetett intézetben olyan eszközt találtak, amely a telefonok és számítógépek adatforgalmának megfigyelésére szolgálhatott. A kormányzati kommunikáció akkor azzal reagált, hogy a berendezés bárhol megvásárolható, húszezer forintért. Majtényi ironikusan idézte fel ezt a magyarázatot, hozzátéve, hogy szakértőjük szerint nem kereskedelmi forgalomban kapható eszközről volt szó.

A jogtudós a kilencvenes évek egyik adatvédelmi ügyét is felidézte, amikor a titkosszolgálatok öt éven keresztül közel 700 emberről gyűjtöttek jogalap nélkül adatokat. Az érintetteket később személyesen keresték fel a szolgálatok munkatársai, tájékoztatták őket a történtekről, és bocsánatot kértek tőlük. Majtényi szerint ez mutatja meg a különbséget a jogállami működés és a zsarnoki rendszer között. Úgy véli, az április 12-i fordulatot forradalomként is lehet értelmezni, és ennek megfelelően kellene helyreállítani a jogállamot.