Iványi Gábor hiába vár a kormányra, még mindig nem rendeződött az egyház helyzete

Még mindig várják a kormányzati megállapodást

Iványi Gábor szerint sokan arra számítottak, hogy a választások után gyorsan rendeződnek az elmúlt tizenhat évben felhalmozódott problémák, ez azonban egyelőre nem történt meg. A MET már elkészítette azt a megállapodástervezetet, amellyel a kormány rendezhetné a szervezet helyzetét, de érdemi tárgyalás még nem kezdődött. A miniszterelnökhöz eljuttatott levelüket Tar Zoltánhoz irányították, azóta azonban nem kaptak jelzést arról, mikor ülhetnek tárgyalóasztalhoz.

A rendezés több minisztériumot érintene, hiszen oktatási, szociális, egészségügyi és egyházi kérdésekről, valamint az elmúlt évek pénzügyi elszámolásáról is meg kellene állapodni. Iványi szerint azt is tisztázni kellene, hogy a felek milyen kölcsönös követelésekkel tartoznak egymásnak.

A MET jelenleg bejegyzett egyházként működik, de a bevett egyházi státuszt még nem kapta vissza. Iványi kifogásolta a jelenlegi elismerési rendszer politikai jellegét, amelyben szerinte a parlament döntése határozza meg, mely közösségek kaphatnak teljes jogú egyházi elismerést. Felidézte, hogy az 1970-es években és az 1980-as évek elején is komoly küzdelmet kellett folytatniuk azért, hogy független egyházként működhessenek.

Bezárt iskolák, elveszített gyermeki remények

Az elmúlt évek egyik legsúlyosabb következményének Iványi a vidéki iskolahálózat jelentős részének elvesztését nevezte. A MET olyan szabolcsi és borsodi településeken működtetett intézményeket, ahol a hagyományos oktatási rendszerből kiszoruló, nehéz sorsú gyermekeknek biztosítottak lehetőséget a tanulásra. Mint hangsúlyozta, nem ők szegregálták a gyerekeket, hanem a szegregáció következtében más iskolákból kihulló fiatalokat fogadták be.

Voltak közöttük sajátos nevelési igényű gyermekek és olyan lányok is, akik még gyerekként szültek. Egyik iskolájukban kilenc ilyen fiatal anya tanult, akik a szünetekben megszoptatták csecsemőiket, majd visszaültek az iskolapadba. A MET segítségével gyermekek százai szereztek szakmunkás-bizonyítványt vagy érettségit.

Iványi különösen súlyosnak tartja, hogy az intézmények bezárásával nemcsak az oktatás lehetősége veszett el, hanem a gyermekek jövőjébe vetett hit is megrendült. „Soha nem fogom megkérdezni, hogy hisznek-e Istenben, de azt nem fogom elfogadni, hogy nem hisznek a gyerekekben” – idézte fel pedagógusainak szóló elvárását.

A bezárt iskolák tanulói közül sokan nem találtak megfelelő helyet más intézményekben. A gyerekek egy ideig visszajártak a bezárt épületekhez, azt kérdezve, mikor mehetnek haza. Iványi felidézte Maruzsa Zoltán oktatási államtitkár levelét is, amelyben a gyermekekre fordított munkát nem megtérülő befektetésnek nevezte. Az alapnormatíva elvonása után pedig azt a lehetőséget ajánlotta fel, hogy az egyház tandíjat szedjen a családoktól. Iványi erre azzal reagált: „Miből?” Elmondása szerint még külön tornacipőt is ő vásárolt egyes gyerekeknek.

A vidéki nyomorúság és a lakossági támogatás tartja életben az egyházat

A MET az iskolák elvesztése mellett a családgondozási munkájában is jelentős veszteségeket szenvedett el. Iványi elmondta, hogy mintegy háromezer gyermekkel foglalkoztak, rajtuk keresztül pedig családjaikat is elérték. Ahol lehetőségük volt rá, tanodákat hoztak létre, ahol a gyerekek étkezést, tanulmányi segítséget és közösségi támogatást kaptak.

A vidéki szegénység súlyosságát egy szabolcsi település példájával érzékeltette. A szociális munkások felmérése szerint a faluban mintegy 1600 szegény ember és 1500 kutya élt. Iványi szerint a kutyák sok családban téli hálótársként szolgálnak, mert a házakban nincs fűtés. Elmondása szerint előfordul, hogy a csecsemőt is a kutya mellé fektetik, hogy melegen tartsák.

A MET működésének egy része ugyanakkor fennmaradt: a hajléktalanellátás, a kórházi ellátás, a Wesley János Lelkészképző Főiskola, valamint két vidéki iskola továbbra is működik. Iványi hangsúlyozta, hogy az elmúlt években szinte kizárólag lakossági támogatásokból tudtak életben maradni. Jelenleg 165 ezer ember ajánlja fel nekik személyi jövedelemadója egy százalékát, amivel az egyház a harmadik legtámogatottabb közösség lett. A támogatóknak megköszönte a segítséget, és hangsúlyozta, hogy folytatják mindazt, amit korábban elkezdtek.