Hajdú Steve: a Heti Hetes miatt kerültem fekete listára

Hajdú Steve számára a színészet egyszerre bizonytalanság, folyamatos újrakezdés és örök reménykedés. Az 55 éves színész ma is várja az új feladatokat, miközben egyre inkább megtalálja a helyét az önálló estekben és a kisebb, szabadabban szerveződő produkciókban. Bóta Gábor műsorában arról is beszélt, hogyan élte meg a Heti Hetes miatti politikai megbélyegzést, mit vár az új korszak kulturális változásaitól, és miért nem akarja elengedni a humorát még a legkomolyabb helyzetekben sem.

A Heti Hetes után politikai bélyeg maradt rajta

Hajdú Steve felidézte, hogy a Heti Hetes szereplőjeként hosszú időn át nem jutott el a közmédiába. A közelmúltban azonban ismét meghívták egy reggeli műsorba, ahol zenés programjukról beszélhetett zenésztársával, Szakál Tomival. Meglepte, hogy a fogadtatás teljesen természetes volt, és senki nem éreztette vele, hogy korábban egy politikailag kényesnek számító műsorban szerepelt. Úgy vélte, talán ő maga is túlgondolta a helyzetet, de a korábbi tapasztalatai alapján érthető volt az óvatossága.

A Heti Hetes miatt ugyanis nemcsak őt érte hátrány, hanem a barátai is megérezték, hogy vele állnak kapcsolatban. Egy alkalommal például egy szentendrei múzeumi rendezvényen kellett volna verseket felolvasnia, de a szervezésből végül nem lett semmi. A magyarázat szerint az intézmény vezetője egy régi személyes konfliktus miatt nem akarta őt látni. Hajdú Steve azonban úgy vélte, a történet mögött valójában politikai megfontolások állhattak.

„Nem kellett külön, nem is mondtam olyan dolgot, hogy le a kormánnyal” – idézte fel a műsorban, hozzátéve, hogy a műsorban való részvétel önmagában is közösséget jelentett a kollégákkal. Szerinte aki egy csapat tagja, az óhatatlanul azonosul valamennyire a többiek megszólalásaival, és a hallgatás is állásfoglalásnak tűnhet.

A rossz tanulóból lett színész ma is keresi a humort

Hajdú Steve saját bevallása szerint már iskolásként is az osztály bohóca volt. Gyorsan reagál, hamar észreveszi egy helyzet fonákját, és szinte ösztönösen keresi a poént. Ezt részben adottságnak tartja, de azt sem tagadja, hogy a humor védekezés is lehet. Cinikus megjegyzéseivel néha akaratlanul megbánt másokat, ám ezen a tulajdonságán nehezen tud változtatni.

A debreceni drámatagozatos gimnáziumban nem a tanulás volt az erőssége: többször bukdácsolt, második osztályban évet is ismételt, később pedig a túl sok hiányzása miatt került bajba. Egy különbözeti vizsgával próbálta elkerülni az újabb osztályismétlést, de az időpontot is elnézte. Végül egy személyes ismeretség segítségével sikerült elintéznie, hogy októberben vizsgázhasson. A színművészeti főiskolára sem vették fel elsőre, mégis úgy ment vissza az iskolájába, mintha sikerrel járt volna, így az érettségijét is előbb kellett teljesítenie.

A színpadon később is megmaradt benne a rosszcsont. Különösen azokat a helyzeteket szereti, amikor egy apró gesztussal vagy hangsúlyváltással kizökkentheti a nézőt, esetleg megnevettetheti a kollégáit. A színházi tréfák kapcsán felidézte a néhai színész, Tahi Tóth László egyik tanácsát is: ha egy jelenet végén nem érkezik meg a várt taps, indokolatlanul leguggolva kell levonulni a színpadról. A módszer állítólag működött.

A tapasztalat szerinte a komédiázásban is meghatározó. „Egy fiatal színész szerintem bátran, lassan nem tudja még kimondani” – mondta, arra utalva, hogy a pályán átélt kudarcok, sikerek és csalódások idővel olyan magabiztosságot adnak, amelyhez már nincs szükség állandóan nagy energiára.

Változást remél a színházakban, de nem bosszúhadjáratot

A politikai fordulatot Hajdú Steve optimistán figyeli, különösen azért, mert reméli, hogy a kulturális életben is új lehetőségek nyílnak. Ugyanakkor egyelőre nem érzékeli azt a lendületet, amelyet például a közlekedés területén lát. Sajnálja, hogy nem jött létre önálló kulturális minisztérium, és sokat vár attól, hogy a színházi vezetői pályázatok körüli mozgások valódi változást hozhatnak.

„Én azért drukkolok, hogy valami változás legyen, hogy egy kicsit az állóvíz, amiben mondjuk 16 évig benne voltunk, megmozduljon” – fogalmazott. Hangsúlyozta, hogy nem személyes bosszúról van szó: nem azt szeretné, hogy valakit pusztán azért távolítsanak el, mert korábban hatalmi helyzetben volt. Inkább több lehetőséget, tisztességesebb viszonyokat és megújulást remél.

Saját pályáján is megtapasztalta, milyen, amikor politikai döntések miatt változik meg egy színház élete. Felidézte Kapás Dezső esetét, akiért fiatal színészként kiállt, mégsem ő nyerte el a kiszemelt igazgatói posztot. Később a Székely Gábor vezette Újszínházban is átélte, milyen érzés, amikor egy vezető eltávolítása után a társulat tagjai hirtelen bizonytalanná válnak.

Hajdú Steve ma már nem ragaszkodik mindenáron a hagyományos kőszínházi társulati léthez. Azt vallja, hogy néhány emberrel közösen is lehet olyan produkciót létrehozni, amely ugyanazt az alkotói örömöt adja. A Cserna-Szabó Andrással készített Randi című darabjukkal külföldön is fellépnek, miközben a Rózsavölgyi Szalonban, a Játékszínben és a Madách Színházban is játszik. Újabb próbák és bemutatók várják, és bár az idő múlását már a hétköznapokban is érzékeli, a színpadra lépve továbbra is ugyanaz a fiatalos lelkesedés hajtja.