Egy karton mögött egy egész élet – ki mondhat ítéletet a múltról?

Gémesi György szerint veszélyes a hiányos információk közzététele

Gémesi György nem örül annak, ahogyan az ügynökmúlt feltárása most megkezdődött. Szerinte 36 évvel a rendszerváltás után úgy kerültek emberek a közéleti figyelem középpontjába, hogy a nyilvánosságra hozott beszervezési kartonokból még nem lehet egyértelműen megállapítani, valóban jelentettek-e, vagy csupán megpróbálták beszervezni őket. Úgy véli, a teljes dokumentáció ismerete nélkül súlyos károkat okozhat a nevek közzététele.

Különösen problematikusnak nevezte a Lezsák Sándor nevével kapcsolatos esetet. A műsorban elhangzottak szerint informatikai hiba miatt olyan személyek nevei is a megfigyelőkhöz kerültek, akik valójában megfigyeltek voltak. Gémesi szerint az ilyen tévedések egy ember egész életművét és a rendszerváltásban betöltött szerepét is megkérdőjelezhetik. Felidézte, hogy személyesen is ismert olyan embereket, akiket zsarolással kényszerítettek együttműködésre. Egy papi ismerőséről például elmondta, hogy a rendszerváltás után is folyamatosan zsarolták, végül öngyilkos lett.

Gémesi hangsúlyozta, nem az elszámoltatás ellen beszél, de szerinte a jelenlegi politikai közhangulat nem alkalmas arra, hogy a múlt feltárása emelkedetten, a bosszú és a gyűlölet helyett valódi szembenézésként jelenjen meg. Úgy látja, előbb a dokumentumok hitelességét és az egyes történetek hátterét kell tisztázni, mert egy tévesen nyilvánosságra hozott információt később már nagyon nehéz helyrehozni.

Perintfalvi Rita: a titkolózás kultúrájával is szakítani kell

Perintfalvi Rita szerint a feltárás elkerülhetetlen volt, és különösen az egyházaknak kellene szembenézniük saját múltjukkal. Teológusként megvizsgálta egykori tanárai és egyházi szereplők neveit is az adatbázisban. Azt tapasztalta, hogy a beszervezések indokai és körülményei rendkívül különbözőek voltak: volt, akit hazafias alapon, másokat kompromittáló adatokkal vagy személyes előnyök reményében szerveztek be.

Úgy látja, az egyházi ügynökök feladata nem pusztán az információgyűjtés volt, hanem a közösségek befolyásolása és megosztása is. A feltárás elmaradása pedig olyan titkolózási kultúrát alakított ki, amely más ügyekben, például az egyházi szexuális visszaélések feltárásában is akadályozza az őszinte beszédet és a megtisztulást.

Perintfalvi szerint nem elegendő kizárólag az árulókról beszélni: azokat is meg kell mutatni, akik ellenálltak a rendszernek, és ezért meghurcolták őket. A múltat teljes történelmi összefüggéseiben kell megérteni, nem pedig egyszerűen jókra és rosszakra osztani az érintetteket. A szembenézés szerinte fájdalmas folyamat, de éppen ezért nem kerülhető meg.

Barabás Richárd: a nyilvánosság csak az első lépés

Barabás Richárd történelmi lehetőséget lát abban, hogy az ügynökügy most ismét a társadalmi figyelem középpontjába került. Szerinte a feltárás olyan generációkat kapcsolhat össze, amelyek más-más módon érintettek a múltban. Sokan most saját családjuk, szüleik és nagyszüleik történetét próbálják megismerni.

Saját példáját is elmondta: megkereste nagyszülei nevét, és névazonosságot talált egyik nagyapjával. A karton azonban hiányos volt, az iratok megsemmisülése miatt pedig nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy valóban a rokonáról van-e szó. A levéltárhoz is fordult, hogy tisztázza, ilyen esetben hogyan járhat el.

Barabás szerint a nyilvánosságra hozatal csak az első lépés, a valódi szembenézéshez az egyes élethelyzetek részletes megismerésére van szükség. A februárra ígért további dokumentumok sem adnak majd minden kérdésre választ, ezért a történeteket külön-külön kell feltárni. Nem szabad automatikusan ítéletet mondani valakiről egy karton alapján, de a bizonytalanságokra hivatkozva sem lehet elhalasztani a múlt feldolgozását. Úgy fogalmazott, a szembenézés akkor vezethet kollektív felszabaduláshoz, ha nem bosszú, hanem empátia és emberi alázat vezérli. Ennek egyik fontos tanulsága az lehet, hogy soha többé ne lehessen valakit például a szexuális orientációja miatt megzsarolni, és a demokráciát, a jogállamot folyamatosan védeni kell.