Szeresd felelősséggel a házi kedvenced - az Állatok Világnapja margójára

Az állatok világnapját 1931 óta minden évben október 4-én ünnepeljük, Assisi Szent Ferenc, az állatok és a természet védőszentjének emléknapján. Ez nemcsak a házi kedvencekről szól, hanem a vadon élő, a haszon- és a veszélyeztetett állatokról is. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet az állatok védelmére, jólétére és az ember felelősségére.

De mit is jelent ez? A napokban nagy vihart kavart Kormos Anett Facebook-posztja, amelyben egy Szaffi nevű cica örökbefogadásáról írt. Arról számolt be, hogy látott a közösségi médiában egy fekete kismacskát, akinek egy menhely gazdit keresett. Nem akart második cicát a sajátjuk mellé, de mivel megtetszett neki, és segíteni akart, írt egy levelet. Válaszként egy hosszú, feltételekkel teletűzdelt reakciót kapott, amelyben szerepelt, hogy 30 ezer forintot is fizetni kell, valamint fotót kell küldeni arról, hogy az erkélyen és az ablakokon macskaháló van. Ezen a ponton elállt az örökbefogadástól.

Pedig ezeknek a feltételeknek oka van. A pénzt általában az örökbefogadás költségeire, oltásokra és különböző állatorvosi vizsgálatokra kérik el, amelyeket az állat beérkezésekor vagy később elvégeznek. A macskaháló pedig azért fontos, mert a biztonságos benti tartás csak így biztosítható, ráadásul még ma is számos macska jár úgy, hogy kiesik az erkélyről vagy az ablakon. Ha a gazdi kiengedi a macskáját, azzal egyrészt szabályt sérthet, hiszen az állat kerten belül tartására jogszabályok vonatkoznak, másrészt számos „kijárós” macskát ütnek el, mérgeznek meg vagy bántalmaznak.

A sajtó átkeretezte a humorista gondolatait, és kattintásvadász címet adott a cikknek, amiből aztán jókora botrány kerekedett. Kormos Anett azóta újabb posztban reagált, amelyben arról ír, hogy egyáltalán nem az volt a mondandója lényege, amit a sajtó kidomborított, de ahogy az már lenni szokott, ez már sokkal kevesebb emberhez jutott el.

A vita abból fakadt, hogy vajon túl szigorúak-e egyes állatmenhelyek örökbefogadási feltételei, és emiatt „jó gazdik” nem jutnak macskához vagy kutyához. A helyzetet fokozta, hogy Gajdos László, a Tisza élő környezetért felelős minisztere is beszállt az ügybe, ami csak olaj volt a tűzre a hazai állatvédők körében. A politikus ugyanis egyetértett azzal, hogy sok menhelyen túl szigorúak a feltételek, és emiatt vizsgálatot fognak elrendelni annak érdekében, hogy minden „jó gazdi” kutyához vagy macskához juthasson.

Úgy fogalmazott: „Ha egy menhely azt mondja, hogy megtelt, sürgősen gazdát keres, közben pedig egy felelős jelentkező számára teljesíthetetlen vagy aránytalan feltételeket szab, akkor valami rosszul működik.”

Az állatvédők azt sérelmezték, hogy a miniszter előbb járjon utána annak, miért alakult ki ez a helyzet, és csak utána ítélkezzen. Sokan azt sem értették, hogyan lehetséges, hogy ők nagyobb szervezetek vezetőiként hónapok óta nem tudtak a problémáikkal a miniszterhez fordulni, miközben egy közszereplőnek egyetlen Facebook-poszttal is sikerült elérnie őt.

A helyzet egyáltalán nem egyszerű. Az első kérdés, ami felmerülhet, hogy miért szigorúak a feltételek, és egyáltalán létezik-e olyan, hogy túl szigorúak. A legtöbb menhelyen az előírt szabályok azért vannak, mert az állatvédők az évek során nagyon sok rosszat tapasztaltak még azokkal kapcsolatban is, akik tényleg „jó gazdinak” tűntek.

Visszahozzák a kutyát, mert két nap után nem hallgat az új nevére; visszahozzák, mert a kölyök szétrágott egy cipőt, vagy nem szobatiszta; visszahozzák, mert teher lesz a sétáltatás vagy az állatorvosi költség. A kifogások tárháza végtelen. Egy részük biztosan nehéz és felelősségteljes döntés után megtett lépés, de sok esetben abból fakad, hogy a „jó gazdi” sem tudta, mire vállalkozott, amikor hazavitt egy kutyát vagy macskát.

Az örökbefogadási feltételekre azért van szükség, mert a felelőtlen jelentkezők egy részét már ezekkel ki lehet szűrni. Aki nem tud az állat számára biztonságos lakhelyet, megfelelő ellátást és napi szintű foglalkozást biztosítani, az inkább ne vigye haza, mert rossz vége lehet. Számtalan esetben a korábban már állatvédők által meggyógyított, helyrehozott, rehabilitált kutya vagy macska lesoványodva, elhanyagoltan, betegen kerül vissza a „jó gazditól” a menhelyre.

Mi is az a „jó gazdi”? Ki dönti el, hogy ki a jó gazdi? A legjobb persze az lenne, ha ezt mindenki maga, kellő felelősséggel mérné fel. Alaposan utánajárna annak, mit jelent egy kutya, macska, nyúl, tengerimalac, papagáj vagy bármilyen más háziállat tartása. Akár megismerkedne olyan szervezetekkel is, amelyek ezeknek az állatoknak a mentésével és rehabilitációjával foglalkoznak. Meghallgatna történeteket, megismerkedne a helyes tartásukkal, vagy akár ideiglenes gazdiként is belekóstolna abba, hogy egyáltalán neki való-e ez. Ha pedig igen, csak azután vinne haza saját állatot.

Egy állat tartása, legyen az bármilyen kicsi vagy nagy, bizony felelősséggel és anyagi költségekkel jár. Nagyon át kell gondolni, hogy ez éveken át, vagy akár 10–15 évig minden egyes nap belefér-e a családunk vagy a saját életünk idejébe és költségvetésébe.

Nyitófotó: Pixabay